Mi a szinkronkorcsolya?

Egy nagyon kiváló csapatsport! Amerikában, Kanadában és a Skandináv országokban igazán népszerű. 12-16 fő korcsolyázik egyszerre, lányok és fiúk vegyesen. Nevezhetnénk csoportos jégtáncnak is, ám bizonyos műkorcsolya elemek nem szerepelnek a jégtáncosok programjában. Ellenben a szinkronkorcsolya kűrök ötvözik a műkorcsolya és jégtánc elemeket, amiket meghatározott koreográfia szerint a zene ütemére kell végrehajtani, természetesen a csapattal összhangban. Vannak kimondottan olyan formációk, melyeket csak csapatban lehet kivitelezni, ezek a szinkronkorcsolyázás fő elemeit képezik. Ebben a sportban nem az egyéni tehetség vagy teljesítmény számít, hanem a csapatmunka. Ez pedig természetesen akkor működik igazán, ha a csoport minden tagja becsülettel részt vesz az edzéseken. Tehát, ha ezt a sportot választod, azzal számolni kell, hogy kötelezettségekkel jár. Ahogy említettem, egyéni teljesítményben senkivel szemben nem támasztunk magas követelményeket, ellenben a rendszeres (heti 2-3 alkalom) edzéseken részt kell venni.

Történetünk, csapattagok gondolatai:

2004-ben néhány lány megtalálta egymást az éterben az interneten, illetve személyesen a jégpályán – megismerkedtek, megbeszélték, hogy heti egyszer együtt mennek közönségkorcsolyázásra. Lehettek vagy öten, hatan, rajongtak a műkoriért, összebarátkoztak, és egymástól/együtt tanulták a korcsolyázás alapjait. Aztán már heti kétszer mentek gyakorolni, páran csatlakoztak hozzájuk. Mígnem eszükbe jutott, hogy miért ne csinálhatnák ezt komolyabb keretek között? A továbbfejlődés érdekében és egy szinkronkorcsolya csapat létrehozásának ötletével megkerestek egy edzőt, Bodnár Erikát és felkérték, hogy foglalkozzon velük. 2005-ben kezdtük meg a közös munkát Erikával, harmadpályán, aztán félpályán, Erika akkoriban még főállása mellett a szabadidejéből áldozott ránk, nem is keveset. 2006-ban már egész pályát tudtunk bérelni, ahogy egyre többen lettünk, Erikának pedig már főállása lett a korioktatás. Elneveztük a csapatot Jeges-vegyesnek. Ma is ezt a csapatnevet használjuk, annak ellenére, hogy a 2008/09-es szezon óta a Sportország SC leigazolt versenyzői vagyunk, és ennek a sportegyesületnek a szinkronkorcsolya szakágát alkotjuk. A „Jeges-vegyes” elnevezést két okból találtuk magunkra nézve találónak. 1) A „vegyesség” egyik összetevője a tagok életkorából és társadalmi helyzetéből fakad – vagyis emberi különbözőségeinkből: van közöttünk sok általános iskolás, középiskolás, egyetemista diák, közgazdász, orvos, tájépítész, Zeneakadémiát végzett hegedűművész, vagy épp kétgyermekes családanya, és még sorolhatnám. Olyan emberek, akik valószínűleg sosem találkoztak volna össze az életben, ha nincs bennük egy alapvető közös vonás, ami összeköti őket: az, hogy szeretnek (vagy szeretnének megtanulni) korcsolyázni. :-) Generációk találkoznak itt, a tinédzserektől a harmincasokig, ami további pluszt ad, hiszen a különböző korosztályok megoszthatják egymással élettapasztalataikat: az idősebbek jó tanácsokat tudnak adni a fiatalabbaknak, miközben szemrebbenés nélkül elfogadják a tanítást a tizenévesektől, ha éppen ők tudnak jobban megcsinálni egy gyakorlatot, lépést. A fiatalabbak képben tartják az idősebbeket az aktuális trendekkel kapcsolatban, fiatalos lendületükből sokat adnak át nekik. 2) A „vegyesség” másik összetevője korcsolyatudásunkból fakad: abból, hogy nem közösek a korcsolyatanulás terén a gyökereink. Van köztünk, aki tizenévesen, van, aki huszonévesen kezdett el korizni és tanulta meg az alapokat, míg van, aki kisgyerekkorában, és most hosszú kihagyás után visszahúzta a szíve a jégre. Különösen fontos ezért számunkra a tolerancia, az alkalmazkodás képessége, a türelem, hogy jól ismerjük egymást és tisztában legyünk a másik képességeivel és korlátaival, ne támasszunk a másikkal szemben irreális elvárásokat.

A szinkronkorcsolya sport igen sokrétű mozgásfajta: nem csak biztos korcsolyatudást, és jó erőnlétet igényel, de fejlett ritmusérzéket és mozgáskultúrát is; és mindezen egyéni képességeken túl rettenetesen fontos a csapatmunka, hiszen a zenére teljes összhangban kell bemutassuk a formációs elemeket, ez pedig megvalósíthatatlan az egymáshoz való alkalmazkodás és egymás támogatása, segítése nélkül. A sport összetettségének megfelelően edzésrendünk is összetett: hetente átlagosan 2-3 óra jégedzésünk van, emellett erőnléti edzések (futás, aerobik, nyújtás és egyéb erőnléti gyakorlatok) és ún. „szárazedzések” (a kűr gyakorlása talajon), amik általában a jégedzés előtt vannak, bemelegítésre is szolgálnak. A szezon folyamán ez a menetrend, míg a nyári időszakban – ettől eltérően – technikai alapozás zajlik és közvetlenül a szezon kezdete (szeptember) előtt egy egyhetes/tíz napos edzőtáborban veszünk részt, ahol megkezdjük következő szezonra a kűrök betanulását.
A szezonkezdés előtti időszak és a szezon legeleje általában nagy izgalomban telik: zajlik a tervezgetés – milyen zenére korizzunk, mi legyen a téma? Ilyenkor még képlékeny, alakul a koreográfia, van bőven miről ötletelni. Ki lehet találni, hogy milyen kűrruhánk legyen, és ahhoz milyen frizura illik? Ez sok véleményütköztetésre, szervező és alkotó munkára ad lehetőséget. Egyáltalán nem egyszerű olyan ruhát kitalálni, ami mindenkinek jól áll és a zenéhez is illeszkedik. A végeredmény megalkotásáig hosszú az út: ötleteket gyűjtünk más csapatok korábbi kűrruháiból, ruhaterveket készítünk, versenyeztetünk meg, anyagmintákat keresünk, egyeztetünk a varrónővel, aki az elképzeléseink alapján mintaruhát készít, azt is jól alaposan megvizsgáljuk, végül döntünk és strasszokkal, flitterekkel is díszítjük. A szezon folyamán időről időre videofelvételeket készítünk a kűr aktuális állásáról és házi összejöveteleken nézzük meg együtt és elemezzük ki a hibákat, megbeszéljük, hogy mit hogyan lehetne kijavítani. Ez sokat segít a fejlődésben, a kűrprogram tökéletesítésében. Aztán a szezon folyamán a csúcspontot mindig a bemutatók és a versenyek jelentik, amik általában a január-áprilisi időszakra esnek. Ugyancsak nagy összetartó ereje van klubunk életében a versenyeknek: a kiszakadás pár napra a hétköznapokból, a közös utazás, együttlakás, kirándulások, városnézések, a verseny előtti izgalom, közös szurkolás a nézőtéren, „lelátós bulik” a jégfelújítások ideje alatt, az ismerkedés a többi csapattal – az egész egy nagy buli, hatalmas élmény, ami aztán – eredménytől függetlenül – annyi energiával és lendülettel tölt fel minket, ami kitart a következő év versenyidőszakáig.

Miért jó a szinkronkorcsolya?
Mi, a klubunk, azaz mi, lányok úgy gondoljuk, hogy nekünk, a szinkronkorcsolya a lehető legideálisabb sport. Szárazedzéseken futunk, erősítünk, táncolunk, koreográfiát tanulunk. A jégen pedig korcsolyázunk. Amatőr szemmel csak "csúszunk", "lépegetünk" és jólesően "táncolunk". Ezek mögött komoly szellemi koncentráció húzódik meg, valamint iszonyatos izommunka, amit adott pillanatban néha mi sem veszünk észre - csak edzés után. Azonban ez egyben a titka annak, hogy mitől olyan szép, esztétikus, nőies ez a sport és emellett mitől nőnek az izmok. Az eredmény tehát: nőies, kifinomult mozgás. Tehát ez az esztétikus sport karbantartja a lelket és a testet is. A fent leírt mozgást csapatban végezzük. Nem tudom, milyen lenne, ha nem a barátaimmal szinkronoznék, fogalmam sincs. Barátok közt nagyon jó hangulatban telnek az edzéseink. Rettentően fontos az odafigyelés, a koncentráció, hogy ne lökd fel a másikat, hogy ne csak magadra figyelj, hanem legalább 15 másikra is. A csapatsport és a csapatszellem rengeteg jótékony hatással jár, toleranciára, alkalmazkodásra nevel. Mivel a csapat fejlődése nem megy az egyéni fejlődés nélkül, segítjük egymást, akár külön találkozók keretében is. A baráti kapcsolatokat jól tükrözi, hogy a régi tagokkal is fennmarad a kapcsolatunk, eljönnek bemutatóinkra, drukkolnak nekünk, e-mailezünk. Összességében véve jobb embernek érezzük magunkat azáltal, hogy - kilépve a hétköznapokból, - együtt létrehozunk valamit: az egész szezon egy nagy alkotási folyamat, ahogy létrehozzuk és tökéletesítjük a programunkat.

Klubunk fenntartása érdekében rendszeresen szervezünk olyan közösségi programokat, ahol jut idő kikapcsolódásra, barátaink megismerésére, a csapatok bemutatására csatlakozni kívánó új tagok részére és még sok minden másra. Legkönnyebben a programok konkrét leírásával tudnám ezt szemléltetni.
Minden évben rendezünk karácsonyi partit, ahol a jégen előadjuk tudásunkat családunknak, barátainknak, majd a közös korcsolyázást követően a jég mellett némi étel-ital fogyasztás kíséretében megajándékozzuk egymást. Korcsolyázók esetében az évzárást nem december 31 jelenti, sőt! A versenyszezon vége tavaszra tehető, ami remek alkalom egy-egy kerti bográcsozással egybekötött évzáró partihoz. Hasonló összejövetelt szoktunk szervezni nyári edzőtáborunk előtt is, mivel ezután jobban esik a kemény fizikai munka. Ilyen programok remek lehetőséget nyújtanak ahhoz is, hogy leendő tagjaink, az utánpótlás, megismerkedjenek a klub légkörével. Nálunk elsődleges szempont, hogy mindenki jól érezze magát, amihez az első lépés a csapatba fogadás. Ez is fontos eleme az utánpótlás-nevelésnek. 2010-ben először mentünk el közös, csapatos síelésre Ausztriába, ahol az osztálykirándulásos-sítáboros hangulatot minden korosztály újra átélhette. Nagy élmény volt együtt siklani a piros/kék/néhafekete pályákon és együtt élvezni a napsütést a forró csoki mellett a hütte teraszán. Természetesen nemcsak mi szervezünk magunknak programot, hanem közösen részt veszünk mások rendezvényein, illetve rendezvényeket szervezünk másoknak. Utóbbi kategóriába sorolható, hogy 2010-ben már második alkalommal szervezte csapatunk a Sportország Kupa nevű szinkron- és műkorcsolyaversenyt, ami szinkronkorcsolya szempontjából a kelet-közép-európai régióban hiánypótló rendezvény. Ennek szervezésében és lebonyolításában mindannyian részt veszünk, mert fontosnak tartjuk a sportág fejlesztése és színvonalának emelése szempontjából. A fejlődés és persze a szórakozás okán szinte az egész csapat kint volt 2008-ban a Budapesten rendezett szinkronkorcsolya világbajnokságon, ami sportágunk leges-legnagyobb eseménye. Az biztos, hogy egy ilyen verseny után mindenki sokkal jobban igyekezett az edzéseken... 2009-ben is eljutott a csapat nagy része a zágrábi világbajnokság nézőterére.
Az összes fent bemutatni kívánt program a klubunk fenntartását, pontosabban életben tartását szolgálja. Személyes véleményem az, hogy ezek nélkül a klub csak egy hetente háromszor összeverődő emberhalmaz lenne, akik nem tudnak mit kezdeni egymással, a személyes kapcsolatok pedig elhalnának. Ez persze a jégen végzett munka eredményességét és élvezeti értékét is rontaná.

Miért fontos nekünk?
A szinkronkorcsolya kiváló lehetőség azon fiatalok számára, akik szeretnének korcsolyázni, de a műkorcsolyában elvárt követelményeket, edzésmennyiséget, magas költségeket nem tudják vállalni. Másrészről kevés gyermek tudja eldönteni 4-5 évesen, hogy melyik sport érdekli. A műkorcsolyát nagyon korán kell elkezdeni, illetve komoly tehetséggel kell rendelkezni mind fizikális, mind pszichés rátermettséggel. Emellett a család is hatalmas részt vállal a korcsolyázó palánta életében, fizetik a napi jégedzéseket, különórákat, versenyeket, kísérik a gyereket. A szinkronkorcsolya nem jár annyi lemondással. Csapatunkban edzenek egyetemisták, dolgozó nők, hegedűművész, orvos, anyuka,... Szinkronkorcsolyában később is, 10-12 éves korban is érdemes gondolkozni, mellesleg ebben a sportban nem az egyéni tehetség vagy teljesítmény számít, hanem a csapatmunka. Így az edzések mellett fontos az összeszokottság is. Mivel csapatsportról van szó, a költségek megoszlanak, ami által sokkal több ember számára nyílik meg a lehetőség, hogy rendszeresen sportoljon, illetve "alkosson" a jégen. További élményt és elismerést nyújtanak a versenyek, fellépések. A szinkronkorcsolya a fiatalok számára a legtökéletesebb középút a versenysport és a tömegsport között.
A nagy lehetőségeket magában rejtő szinkronkorcsolya még népszerűsítésre szorul. Régiónkban, ellentétben például a skandináv országokkal, nagyon koncentrált a figyelem a focira, vízilabdára, kézilabdára, stb. Ezek mellett sajnos sok más sport eltörpül. A "kitörés" érdekében csapatunk 2010-ben második alkalommal rendezte meg a Sportország Kupát, amely elsősorban a régióban szeretné élénkíteni a korcsolyás sportéletet.
Emellett felléptünk már Komáromban rákos gyerekeknek rendezett jótékonysági eseményen és speciális nevelést igénylő (értelmi fogyatékkal élő) gyerekek részére szervezett versenyeken is. A későbbiekben is szívesen veszünk részt hasonló rendezvényeken, bemutatókon.